A tengerekben a fitoplanktonpopulációk egyensúlya az ember által előidézett éghajlatváltozás következtében megváltozik, mélyrehatóan megváltoztatva az óceánokat.
Ha elképzeljük az óceánt, elképzelhetjük, hogy szikrázó türkizkék vizek vannak – de a legújabb kutatások azt sugallják, hogy világunk óceánjainak egy része valójában zöldebbé válhat. A fő bűnös pedig az éghajlatváltozás lehet.
És míg egyes vizek egyre zöldebbek , különösen az egyenlítő közelében lévő alacsony szélességi körökben, mások kékebbé válnak a globális hőmérséklet emelkedésével.
Bár ez a színeltolódás szabad szemmel nem látható, a műholdas vizsgálatok képesek feltérképezni a változást. „Maga a szín nem olyasmi, amit emberi nyelven könnyű leírni, vagy még olyan jól látni” – mondja BB Cael, az Egyesült Királyság Southamptoni Nemzeti Oceanográfiai Központjának tudósa. Ehelyett ez olyasmi lehet, amit egy sáska garnélarák vagy egy pillangó láthat – teszi hozzá.
A tudósok úgy vélik, hogy ezek a színeltolódások túlmutatnak a természetes évről évre bekövetkező változásokon, és az óceánok melegedő hőmérsékletének jelei. Az összegyűjtött tengerfelszín-hőmérséklet-elemzésből kiderül, hogy a világ óceánjai rekord felmelegedést tapasztalnak. Azt mutatta, hogy az elmúlt évben minden nap hőmérsékleti rekordok dőltek meg a világóceánon.
A Massachusetts Institute of Technology (MIT) tudósaival együtt azt találta, hogy a világ óceáni területének több mint fele – 56%-a – megváltoztatta a színét. Hogy ezt perspektívába helyezzük, ez a terület nagyobb, mint a világ összes szárazföldje.
Bár a tudósok nem biztosak a változások pontos okaiban, úgy vélik, hogy a fitoplankton tömege és terjedése óriási szerepet játszik. A fitoplankton mikroszkopikus, fotoszintetizáló organizmusok, amelyek a tengeri táplálékháló alapját képezik, és a krilltől a bálnáig tartanak fenn más élőlényeket a táplálékláncban. Klorofillt tartalmaznak, ugyanazt a zöld pigmentet, amelyet a növények a napfényből energiát gyűjtenek a fotoszintézis során. A fitoplankton nagy szerepet játszik a szén-dioxid légkörből az óceánba való átvitelében is.
Az óceán színe általában annak a következménye, ami a felső rétegeiben rejlik. A nyílt óceánban ez a fitoplankton ökoszisztéma. A mélykék vizekben kevesebb az élet, míg a zöldebb vizek több fitoplankton jelenlétét jelzik.
Az óceán felszínéről visszaverődő napfény hullámhosszának tanulmányozásával a tudósok megbecsülhetik, hogy mennyi klorofill van jelen. „A különböző fitoplanktonok a fotoszintézishez használt pigmentek különböző kombinációit tartalmazzák. Ezek a pigmentek különböző hullámhosszúságú fényt nyelnek el” – mondja Cael.
„Az összes jelentős óceáni medencében változásokat tapasztalunk”
– ez nem korlátozódik csak a Csendes-óceánra, az Atlanti-óceánra vagy az Indiai-óceánokra. Ezek valóban globális léptékű változások, amelyeket látunk” – mondja Cael.
Cael tanulmánya, amely a műholdak adatait is hozzáadta, kiterjesztette a hatókört a klorofillon túl is, és különböző hullámhosszakat vizsgált, beleértve a vöröset és a kéket, ahogy a fény visszaverődik a részecskékről és az üledékről. Dutkiewicz, aki szintén Cael tanulmányán dolgozott, azt állítja, hogy a friss lap megerősítette statisztikai előrejelzéseit.
A smaragd öblök és a mélykék nyílt tengerszakaszok nem változtatják meg hirtelen színüket egyik napról a másikra. A változások azonban feltárnak egy tendenciát, amely a hőmérséklet melegedésével fokozódhat.
„Nem maga a szín az, amivel foglalkozunk”
– mondja Cael. „Az számít, hogy a színváltozás tükrözi az ökoszisztéma változását.”
Cikk forrása: BBC
