Rachel Nuwer első kézből kap egy pillantást egy egyedülálló fermentációs módszerre, amelyet Japánban próbálnak ki, hogy az ehető élelmiszer maradékot sertéstakarmányokká alakítsák, miközben pénzt takarítanak meg, csökkentik a hulladékot és csökkentik a károsanyag kibocsátást.
Koichi Takahashi már fiúként tudta, hogy meg akarja menteni a bolygót. Egy olyan jövő társadalmának felépítéséről álmodott, amely fenntarthatóan együtt él a természettel az újrahasznosítás és a regeneráció útján. Takahashi tudta, hogy nem tudja maga az egész világot újraalkotni, de ahogy idősödött, rájött, hogy energiáját annak egy kis szegletének megreformálására fordíthatja.
A sertéstelepek voltak az a valószínűtlen célpont, amelyre Takahashi élete munkájára rátelepedett. Konkrétan megalapított egy céget, a Japan Food Ecology Centert, amely mindenki számára előnyös megoldást hoz létre azáltal, hogy a maradék emberi táplálékot kiváló minőségű sertéstáplá alakítja. „Szerettem volna egy mintaprojektet építeni a körkörös gazdaság számára” – mondja. „Ahelyett, hogy takarmányimportra támaszkodnánk, hatékonyan hasznosíthatjuk a helyi élelmiszer-hulladékot.”
Japán kis mérete és hegyvidéki domborzata kihívást jelent az élelmiszer-önellátás szempontjából . Az ország élelmiszereinek csaknem kétharmadát és állati takarmányának háromnegyedét importálja. Ennek ellenére Japán minden évben 28,4 millió tonna élelmiszert dob ki – ennek nagy része ehető.
Ez jelentős környezeti és gazdasági költségekkel jár. Sok országgal összehasonlítva a japán fogyasztók magasabb árat fizetnek az élelmiszerekért, mivel azok nagy részét importálják. Emellett adót is fizetnek, hogy fedezzék annak a 800 milliárd jennek (4,2 milliárd GBP/5,4 milliárd dollárnak) a nagy részét, amelyet az ország évente hulladékégetésre költ.
Az élelmiszerek teszik ki a Japánban elégetett szemét körülbelül 40%-át,
és az égetés jelentős légszennyezést és üvegházhatású gázok kibocsátását eredményezi.
A világ ötödik legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátójaként Japán azt tűzte ki célul, hogy 2030-ra 46%-kal csökkenti a kibocsátást , és 2050-re teljesen szén-dioxid-semlegessé válik. Az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelemnek ezen erőfeszítések részét kell képeznie, mondja Takahashi.
Takahashi víziója egy fenntartható élelmezési kör létrehozásáról 1998-ban robbant ki, amikor a japán kormány elindított egy projektet, amely az egyébként elpazarolt erőforrások állati takarmányokká való átalakítását népszerűsítette. Az importált gabona ára akkoriban emelkedett, és „Japánban válságérzet volt” – emlékszik vissza Takahashi. Az emberek úgy érezték, az állattenyésztés összeomlana, ha nem találnak megoldást.
Takahashi, aki akkoriban gyakorló állatorvos volt, megérezte a lehetőséget, hogy hasznosítsa haszonállatok szakértelmét – és ezzel egyidejűleg teljesítse vágyát, hogy segítsen a bolygón. Ahogy azonban többet megtudott, rájött, hogy nincs gyors megoldás, mivel a nyersélelmiszer-hulladék egyszerű szállítása a gazdaságokba nehéz volt. Főbb problémák nehezítették az ügyet, köztük az élelmiszer-hulladék igen változatos tartalma; az a tény, hogy az élelmiszerek magas víztartalma elősegíti a romlást; és hogy az élelmiszer szárítása a vízprobléma megkerülése érdekében közel annyi energiát igényelne, mint az elégetése.
Hogy megoldást találjon, Takahashi egy természetes művészethez fordult, amelyet Japán évezredek óta tökéletesít : az erjesztéshez. „Rájöttem, hogy már rendelkezünk a technológiával egy olyan termék létrehozásához, amely hosszú ideig tart” – mondja.
A kormány, az egyetemek és a nemzeti intézetek kutatóival együttműködve Takahashi állatorvosi tudását felhasználva tejsavval fermentált, cseppfolyósított takarmányterméket készített sertések számára.
A csapatnak hosszas hibaelhárításban kellett részt vennie. „Amikor a korai teszttakarmányt etettük a sertésekkel, lassabban nőttek, és túl zsíros volt a húsuk” – emlékszik vissza Takahashi. A „kudarcok sorozata” során végül megfelelő tápanyagtartalommal rendelkeztek.
Megtaláltak egy módot arra is, hogy meghosszabbítsák az „ökofeed” eltarthatóságát, ahogyan a terméküket nevezték, azáltal, hogy a pH-t 4,0-ra csökkentették, amely szintnél a legtöbb patogén baktérium nem tud túlélni.
A kapott termék – halvány és vizes – olyan ízű, mint a savanyú joghurt, mondja Takahashi, és hűtetlenül akár 10 napig is eláll a polcon.
A termék az éghajlat szempontjából is áldás: Takahashi szerint a külföldről importált takarmány egyenértékű mennyiségéhez képest az ökotakarmánygyártási folyamat 70%-kal kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátást eredményez.
Angol nyelvű forrás: BBC
