Hóvastagság jelentése

A hóvastagságot egy egyszerű, cm-es beosztású vonalzó segítségével állapíthatjuk meg. A mérést cm-es pontossággal, olyan sík helyen kell elvégezni, ahol a hó magassága, az észlelő becslése szerint, a környezet általános hóviszonyainak megfelelő. A mérés nem ad megfelelő eredményt, ha azt egyenetlen talajon (pl. konyhakert), vagy olyan helyen mérjük, ahol a szél a havat buckákba összehordta, vagy ahonnan elhordta a hótakaró egy részét. A legpontosabb mérési eljárás az átlagolás. Ilyenkor a hóvastagságot különböző helyeken megmérjük, és azok középértékét vesszük. (a mérési értékeket összeadjuk, majd elosztjuk a mérések számával). Ha a talaj legalább(!) felét hó borítja, akkor annak vastagságát minden nap meg kell mérni, független attól, hogy mikor esett. Ha kevesebb, mint a felét borítja, akkor hófoltról beszélünk. Ugyancsak hófoltról beszélünk, ha a talaj több, mint felét hó borítja, de az átlagos hóvastagság már nem éri el az 1 cm-t. Ha a talajt összefüggő(!), 0,5 cm-nél vékonyabb hóréteg borítja, akkor beszélünk lepelről. Az ónos jégbevonatot (0,5 cm-nél vékonyabb esetben) nem tekintjük hótakarónak.