Bolygónk egyik leglényegesebb védelme a globális felmelegedés ellen maga az éghajlatváltozás pusztítása.
Egy új tanulmány szerint ez volt a fő hajtóereje az Amazonas esőerdőjében az elmúlt fél évszázad legrosszabb szárazságának. A gyakran „bolygó tüdejeként” emlegetett Amazonas kulcsszerepet játszik a szén-dioxid légkörből való eltávolításában. A gyors erdőirtás azonban sebezhetőbbé tette az időjárási szélsőségekkel szemben.
Míg az aszályok nem ritkák az Amazonasban, a tavalyi esemény „kivételes” volt – állítják a kutatók. Októberben a Rio Negro – a világ egyik legnagyobb folyója – elérte a legalacsonyabb szintet a brazíliai Manaus közelében. A szárazság megzavarta az ökoszisztémákat, és közvetlenül érintett emberek millióit, akik a folyókra támaszkodnak közlekedésükért, élelmezésükért és bevételeikért, és a legsebezhetőbbeket sújtja a leginkább.
E száraz körülmények egyik kiváltó oka az El Niño – egy természetes időjárási rendszer, ahol a tengerfelszín hőmérséklete emelkedik a Csendes-óceán keleti részén. Ez hatással van a globális csapadékmintázatokra, különösen Dél-Amerikában.
A World Weather Attribution csoport szerint azonban az ember okozta éghajlatváltozás volt a szélsőséges szárazság fő hajtóereje, amely két fő módon csökkentette a talajban lévő víz mennyiségét.
Először is, az Amazonason jellemzően kevesebb csapadék esik, mint korábban június és november között – az év szárazabb szakaszában –, ahogy az éghajlat felmelegszik. Másodszor, a magasabb hőmérséklet azt jelenti, hogy a növények és a talaj jobban párolog, így több vizet veszítenek.
A gyakoribb és intenzívebb aszályok próbára teszik az Amazonas ellenálló képességét. Ezt már meghosszabbította az erdőirtás – az esőerdők körülbelül egyötöde eltűnt az elmúlt 50 évben. A fák segítik a területet megtartani és felszabadítani a nedvességet, táplálva saját felhőjüket, és segítenek lehűteni a hőmérsékletet.
Forrás: BBC
