Látástávolság jelentése

A látótávolság észlelése szabad szemmel történik. A látótávolságot vízszintesen, szemmagasságban, körkörösen észleljük, és a különböző irányokban megfigyelt értékek minimumát jegyezzük fel méterben (m) vagy kilométerben (km). A látótávolság méréséhez vonatkoztatási pontokat használunk. Ehhez az észlelő, jó látási viszonyok esetén, az észlelési pontból kiindulva, a fő-, és esetleg a mellék égtájak irányában, a lehető legpontosabban meghatározza a jellemző tereptárgyak távolságát. Ajánlott erről a vonatkoztatási pontokról közeli, és távoli vázlatot készíteni, amely nagy segítséget jelent a látástávolság megadásakor. Követelmény, hogy a kiválasztott tereptárgy elegendően nagy, és (nappal) sötét tónusú, illetve (éjjel) kivilágított tónusú legyen. E feltételek hiányában ugyanis a tereptárgy észlelhetősége nemcsak a levegő átlátszóságától függ. A feltérképezetett tereptárgyak távolságának változatosnak kell lennie az égtájak és a távolság értéke szerint. A levegő átlátszósága akkor lenne tökéletes, ha a fénysugár gyengítetlenül hatolna át a légkörön. Ez az eset azonban soha nem áll fenn, mert teljesen tiszta és száraz légkörben is a - levegő molekuláin, atomjain történő - szóródás miatt a fénysugár gyengülése bekövetkezik. Ehhez járul még a levegőben levő pára, vízrészecskék és a szennyeződés által előidézett fénygyengítés.