Környe településére vonatkozó időjárás előrejelzések fontos része, hogy tiszta égbolt várható-e, vagy inkább felhős, esetleg csapadékos időjárásra kell számítanunk. Ha felhős is lesz majd az időkép amit a radaron, térképen látunk, vajon komoly viharfelhőkről, vagy csak békés fátyolfelhőkről van szó? Nem minden felhőből hullik ugyanis csapadék. Az ezzel kapcsolatos előrejelzések ugyanúgy alakulnak mint a hőmérséklettel kapcsolatos előrejelzések. Rövid távra, a mai napra, vagy holnapra egész pontos felhő és csapadék jelentés adható, de már 7 napon túl, a 10, 15, vagy 30 napos előrejelzéseknél már a hőmérséklet előrejelzésénél is nagyobb bizonytalansággal kell számolnunk. A radarképen a felhők típusát és a csapadék valószínűségét különböző színekkel jelöljük, de hogy néznek ki valójában ezek a felhők, felhőtípusok és milyen jellemzőik vannak?

A ma elfogadott nemzetközi felhő-osztályozási rendszer a vizuális megfigyeléseken alapszik. A rendszerben 10 fő típust[pehelyfelhők (Cirrus – Ci), bárányfelhő (Cirrocumulus – Cc), fátyolfelhő (Cirrostratus – Cs), párnafelhő (Altocumulus – Ac), lepelfelhő (Altostratus – As), vattafelhő (Stratocumulus – Sc), alacsony-szintű rétegfelhő (Stratus – St), esőrétegfelhő (Nimbostratus – Ns), gomolyfelhő (Cumulus – Cu), zivatarfelhő (Cumulonimbus – Cb)], illeteve felhőfajtát különböztetünk meg a felhőalap magassága, a felhő függőleges kiterjedése és az alakja alapján. A felhőtípus és a felhőforma alkotja a felhőfajtát, amihez további változatok, járulékos képződmények, kísérő felhők is kapcsolódhatnak.

1. pehelyfelhők – Cirrus (Ci)

A felhőtípusok közül 7–9 km magasan találhatók a pehelyfelhők, latinul a Cirrus (Ci) felhők. Széttagolt felhők, fehér, finom rostokból, vagy fehér, vagy túlnyomóan fehér foltokból, vagy keskeny szalagokból állnak. Ezek a felhők rostos, vagy selymes külsőt mutatnak, áttetszők. Majdnem kizárólag jégkristályokból állnak. E kristályok elég aprók és viszonylag ritkásan helyezkednek el, ezért a legtöbb Cirrus felhő átlátszó. A nagyobb jégkristályok nagyobb vertikális sebességet érhetnek el, ezáltal hullósávokat alkothatnak. A jégkristályok halo-jelenséget hozhatnak létre. Ebből a felhőtípusból nem hullik csapadék.

2. Bárányfelhő – Cirrocumulus (Cc)

Magasszintű felhő a gomolyos bárányfelhő, a Cirrocumulus (Cc). A bárányfelhő vékony, fehér, önárnyék nélküli felhő. Olyan felhőréteg, amely kis szemcsés fodorszerű elemekből áll. Ezek egybeolvadhatnak, vagy elkülönülhetnek egymástól és többé-kevésbé szabályos elrendeződést vehetnek fel. A magyar elnevezése a birka bundájához hasonló látványára utal. 5–12 kilométer közötti magasságokban képződik, jégkristályokból áll. A felhőn olykor szivárványszínű elszíneződés (irizáció) vagy a Nap körül udvar figyelhető meg. Fátyolszerű, amely szabályos elrendezésű vékony gomolyokból, bordákból tevődik össze. Formájuk kicsi fehér labdákhoz hasonló, melyek külön állnak, vagy hosszú sorokba rendeződnek magasan az égen. Mikor ezek a pamacsok sorokba rendeződnek, a felhőnek egy hullámzó megjelenést adnak, mely hasonlít egy halpikkelyhez.

3. fátyolfelhő – Cirrostratus (Cs)

A nagy kiterjedésű, réteges szerkezetű fátyolfelhő a Cirrostratus (Cs). A fátyolfelhő áttetsző, fehéres felhőfátyol, szerkezete rostos, fonalas vagy sima. Részben vagy egészben eltakarhatja az eget. 5000 és 12 000 méter közötti magasságokban képződik, jégkristályokból áll. Cirrostratus felhők olyan vékonyak, hogy a Nap és a Hold rajta keresztül tisztán látható. Mikor a Nap és a Hold fénye áthalad a cirrostratus jégkristályain, a fényt eltéríti, olyan módon, hogy Nap- vagy Holdudvar alakulhat ki, ez a halojelenség.

4. párnafelhő – Altocumulus (Ac)

Középmagas (2 – 6 km) felhő a gomolyos szerkezetű párnafelhő az Altocumulus (Ac). Fehér, szürke, vagy fehéres és szürkés árnyalatokat mutató felhőpadok, felhőtakarók, vagy felhőrétegek általában már önárnyékkal rendelkeznek. Elemei lehetnek lemezek, párnák, hengerek, stb. Ezek egy része lehet rostos, vagy zilált, egymással összeolvadhatnak, de el is különülhetnek. Az Altocumulus felhők általában apró vízcseppekből állnak (ennek köszönhető rossz átlátszóságuk és az elkülönülő elemek éles körvonala). Igen alacsony hőmérsékleten jégkristályok is alkothatják. Ez esetben néha, a cseppek elpárolgása során a felhőt teljes egészében jég alkotja, és a felhő elveszti éles körvonalait. Az Altocumulus-ból nem hullik csapadék.

5. Lepelfelhő – Altostratus (As)

A réteges szerkezetű lepelfelhő az Altostratus (As). A lepelfelhő szürkés, kékes felhőlepel, egyes esetekben csíkos, rostos réteg. Részben vagy egészen elborítja az eget. Általában 4000 és 8000 méter közötti magasságokban található, melegfront közeledését jelzi. Ha melegfront közeledik, az altostratus megvastagodik, ugyanakkor a barométer a légnyomás süllyedését mutatja. Halmazállapota vegyes, amely esőcseppeket és hópelyheket is tartalmaz. Egyes részein átengedheti a Napfényét, de a tárgyak nem adnak árnyékot, rajta keresztül nézve a Napkorong kontúrtalan lesz. Alsó részében a parányi vízcseppek száma elég nagy ahhoz, hogy a Nap és a Hold körvonalait elmossa, és ne lehessen nap- vagy holdudvart látni. Ebből a felhőből már hullhat csapadék.

6. vattafelhő – Stratocumulus (Sc)

2 km alatt találhatók az alacsony-szintű felhők, a gomolyos rétegfelhő, avagy a vattafelhő, a Stratocumulus (Sc). Ez egy alacsony szintű felhő 2500 m alatt van a felhő alapja. Szürke vagy fehéres árnyalatú felhőtakaró, felhőréteg, amely majdnem mindig meglehetősen sötét rétegből áll. Mozaikszerűen összetett elemekből, párnákból vagy hengerekből épül fel, amelyek nem rostosak, elkülönülhetnek egymástól vagy egymásba olvadhatnak.

7. Alacsony-szintű rétegfelhő – Stratus (St)

Az alacsony-szintű rétegfelhő a Stratus (St). Ez a felhő általában szürkés színű, ködre emlékeztető felhő, mely viszonylag egyenletes, néha hullámos felhőalappal rendelkezik. Ha a Nap átsüt a felhőn, körvonalai felismerhetőek. Csapadéka szitáló eső, vagy szemcsés hó lehet,gyakran a felemelkedő köd hozza létre. Magyarországon ősszel és télen jellemző, hetekre képes konzerválni a medencében megülő hideg levegőt,míg a magasabb csúcsokon napos enyhe az idő. Alacsony szintű, alapja néha csak 50 m magasan van.

8. esőrétegfelhő – Nimbostratus (Ns)

Akár 6 – 8 km magasságig is emelkedhet, de jellemzően 2 km körüli magasságban található a réteges szerkezetű, horizontálisan akár több száz kilométer kiterjedésű esőrétegfelhő, a Nimbostratus (Ns). Neve a latin nimbus = eső és stratus = réteg szavak összevonásával. Melegfrontban előforduló jellegzetes, nagy nedvességtartalmú felhőfajta. Színe rendszerint sötétszürke. Függőleges kiterjedése jelentős, akár a magasfelhők szintjét is elérheti. Akár több napig tartó csendes esőzést is hozhat, télen pedig tartós havazást. A nimbostratus csapadékzónája több száz kilométer kiterjedésű is lehet. Nem okoz különösebb időjárás-változást, gyenge vagy mérsékelt esőzést hoz, kivéve, ha erős melegfronttal érkezik, ekkor szakadó esőt is hozhat, erős szél kíséretében.

9.gomolyfelhő – Cumulus (Cu)

Néhány, illetve néhányszor tíz kilométer átmérőjű gomolyfelhő a Cumulus (Cu). Ez a leggyakoribb felhőformák egyike. A világon szinte mindenhol előfordul. Felfelé áramló légmozgás, konvekció hozza létre, 600-3000 méter közötti magasságban. Általában a nyári félévben alakul ki, instabil légkörben hamar feltornyosodik, ha eléri a tornyos gomolyfelhő fázist zápot, hózáport, graupelt, nyáron esetleg jégesőt adhat. Továbbfejlődve eléri a zivatarfelhő (cumulonimbus) fázist, mikor heves záport, villámlást, jégesőt, szélrohamot hozhat. Tartalmaz túlhűlt vizet, esőcseppeket, jégkristályokat, télen hókristályokat és hópelyheket tartalmaz. Teteje vakítóan fehér, míg alapja sötét és vízszintes.

10. zivatarfelhő – Cumulonimbus (Cb)

Végül pedig a zivatarfelhő a Cumulonimbus (Cb). Vastag, sűrű felhő, tetemes függőleges kiterjedéssel ami több kilométer magasságot jelent. Alakja oldalról hegységre, vagy hatalmas tornyokra emlékeztet. Felső részein sima, rostos, vagy barázdált képződmények figyelhetőek meg és csúcsa majdnem mindig lelapított, gyakran üllő, vagy hatalmas tollpehely formában terül szét. Alapja rendszerint igen sötét és alatta gyakran figyelhetők meg alacsony, tépett felhők. A felhőalapból sokszor jól megfigyelhető csapadéksáv ereszkedik alá. Villámlás, dörgés és jégeső csak Cumulonimbus felhőben alakul ki. Vízcseppekből, magasabb részein jégkristályokból áll. Tartalmazhat nagy esőcseppeket, hópelyheket, hódarát, jégdarát, és jégszemek is, melyek akár igen nagyra is megnőhetnek. A Cumulonimbusból záporszerű csapadék hullhat, ami akár igen intenzív is lehet.

Felhőtípusok elhelyezkedése

Az alábbi képen pedig összegzésként jól látható, hogy melyik felhőtípus hol helyezkedik el a légtérben és jellemzően milyen formát ölt.

Források:

• https://hu.wikipedia.org/wiki/Felh%C5%91
• http://zivipotty.hu/felhoatlasz.html
• http://elte.prompt.hu/sites/default/files/tananyagok/MeteorologiaAlapismeretek/ch14s02.html
• http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/0d0cc85d-f7b5-41fb-aec0-d1b8362c7ebf_e90c4562-46d5-4b3a-a5ed-d640f67b512a_f4f6befd-6909-4045-9c5e-05242564674f_4047eafa-ab65-40dd-8762-80c791523772_081581e1-b6c5-4797-a3fc-6132126218fc_8aea8653-eb07-444b-a117-48cc792c5100_9197c317-f2cf-4fb1-b1b8-6e76ca4361ee_0004301a-10a5-41c1-9f16-76b53b991ae5