Évről évre merész kalandorok százai töltenek napokat vagy heteket a bolygó legkeményebb, legmegbocsáthatatlanabb körülményei között, egy dicsőségre törő célt szem előtt tartva: feljutni a Mt. Everest tetejére, a világ legmagasabb csúcsára.
2019-ben Perry segített ezen változtatni, amikor tagja volt annak a csapatnak, amely egészen a 27 657 láb magasan fekvő „The Balcony”-ig jutott el, és kevesebb, mint 1500 lábnyira van a csúcstól, hogy felszereljék a világ legmagasabb meteorológiai állomásait. „Az égbolt olyan sötét, mély, majdnem fekete, mert alattad van a légkör” – mondta Perry a The Balconyról. „Mintha a légkör peremén lennél” – mondta. – A világ széle. A kutatócsoport diadala rövid életű volt. Nem sokkal azután, hogy az időjárási adatok új magasságokból özönlöttek, hirtelen leálltak, miután egy 149 mérföld/órás széllökést rögzítettek. „Nem tudjuk, mi történt” – mondta Perry a CNN-nek. „Elrepült? A propeller megsérült? Lejött a vezeték? Ez teljes spekuláció volt” – ismerte el. Leeresztett, de elszánt Perry és csapata visszatért a rajzasztalhoz, hogy olyan érzékelőt fejlesszenek ki, amelynek elég erősnek kellett lennie ahhoz, hogy ellenálljon a bolygó legerősebb szeleinek, ugyanakkor elég könnyűnek és kompaktnak kell lennie.
A nehéz meteorológiai állomás szállításának logisztikája és a Mt. Everest felszereléséhez szükséges eszközök még inkább az amúgy is ijesztő vállalkozást tettek. „A legnehezebb teher, amit egy serpa (hegyi vezetőként alkalmazott emberek) el tudott vinni, körülbelül 35 font volt” – mesélte Perry. És mivel az akkumulátorok önmagukban 35 fontot nyomnak, ez azt jelentette, hogy mindenki cipel valamit. „Ez nagy terhelés azon a magasságon” – hangsúlyozta Perry. Nem beszélve a teherhordásról olyan szinte lehetetlen körülmények között, amelyekkel még szembe kellett nézniük. És a céljuk is magasabb volt, az egyik érzékelőt mindössze 100 lábnyira a csúcstól szerették volna elhelyezni. Ahhoz, hogy ezt megtehessék, nekik kellett az első hegymászóknak lenniük ebben a szezonban, miután 2019-ben nem tudtak feljutni a halálos forgalmi dugók miatt. És ők voltak az elsők, közvetlenül a köteleket összeszerelő és a szezon mászóútját kidolgozó csapatok mögött. Minden rendben ment. Az anyatermészetnek azonban más ötlete támadt. Az előrejelzések szerint a szelet jóval több mint 50 mérföld/órás sebességgel fújták azon a napon, amikor a jóváhagyást tervezték. „Gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem az a nap, és ezért nagyon nehéz hívást kellett lebonyolítanunk” – mondta Perry. Úgy döntöttek, hogy egy nappal korábban másznak fel, ami azt jelentette, hogy kihagyják a 3. tábort, és egy nap alatt megteszik a teljes 5000 lábnyi mászást a 2. táborból a 4. táborba. Perry, mivel rájött, hogy ezzel az ambiciózus tervvel lelassítja csapatát, úgy döntött, hogy visszamarad, hogy oxigént szabadítson fel a csapat többi tagjának. A csapata mellett akart lenni, amikor összeszerelik az állomást, de csak a munka elvégzése volt a cél, és látta, hogy ez az egyetlen mód, ami megtörténhet, megértve, hogy ez még mindig távoli lövés. „Személy szerint ez egyfajta kemény, kemény döntés volt” – mondta Perry a CNN-nek.
Nehéz volt a rádiókommunikáció, ezért nagyon várta, hogy a 10 méter magas állomást felszereljék és a világ legmagasabb hegyéhez rögzítsék, de a csapatát is biztonságosan leszállják.
„Tudta, hogy nagyon nehéz körülmények vannak, ezért nem volt világos, hogy a szél miatt kezdetben képesek lesznek-e az állomást telepíteni” – mondta Perry, hozzátéve: „Közeli kollégám az Egyesült Királyságból, aki része volt ennek a projektnek, első fokozatú fagyási sérülést szenvedett az ujjain.”
Végül a küldetés sikeres volt.
„Szóval ez volt az első megkönnyebbülés, majd ahogy az emberek elkezdtek lejönni, különösen a csúcsról, és ennek megerősítése hatalmas megkönnyebbülés volt” – emlékezett vissza Perry.
A teljes cikk angolul itt olvasható: https://edition.cnn.com/2022/07/18/weather/weather-stations-on-everest-wxn/index.html
